Karácsonyi és Újévi hiedelmek
Karácsonyi és Újévi szokások
Remélem minden Kedves Olvasónak remekül teltek az ünnepek, sikerült feltöltődni, összeülni a szeretteikkel, finomakat enni és jókat beszélgetni.
Nekem az ünnep mindig a lelki feltöltődésről szól, amikor a családommal és a legközelebbi barátaimmal lehetek, együtt díszítjük fel a gyerekekkel a karácsonyfát, közösen sütjük a finom süteményeket és jókat beszélgetünk. Persze az ajándékozást is mindenki nagyon várja, imádom nézni a csemetéket, ahogy ragyognak a szemeik a meglepetések kibontása közben.
Számos népszokásról hallottam már, többet mi is követünk, ám van néhány, amit nem is ismertem még. Ezekről a szokásokról szeretnék most bővebben írni.
Luca széke:
Mindannyian hallottunk már a Luca székéről, még Karácsonyi darabban is szerepeltem gyerekkoromban, ám van, amit magam sem tudtam a hiedelemmel kapcsolatban.
Bocz János dombóvári fafaragó tanító, népi iparművész kutatásai és az ő elődeinek elbeszélése nyomán a lucaszék elkészítéséhez a következő anyagokat kell felhasználni (7 vagy 9 darabból kellett állnia):
- Az ülőlaphoz tölgyet használnak, mely 31 cm átmérőjű és 8 cm vastagságú.
- A lábak többféle fából készülnek: csertölgy, akác, körte, som, kökény és kőris. A lábak összekötő rúdjai bükkből, fekete dióból és szelíd dióból vannak.
Szögek helyett kizárólag fából faragott ékek tartják össze. 13 napig készül úgy, hogy minden nap csupán egy-egy műveletet lehet rajta elvégezni, innen ered az a népi mondás is, hogy „Lassan készül, mint a Luca széke”.
A széknek olyan erősnek kellett lennie, hogy egy férfiember súlyát megtartsa. December 25-én az éjféli misére a „mesterek” a kabátjuk alá rejtve lopták be a templomba a széket, majd ráállva megláthatták a boszorkányt. A boszorkányok ilyenkor szarvakat hordtak, és emiatt a templomkapun belépve a fejüket le kellett hajtaniuk. A Luca székén állva éjfélkor viszont felismerték őket.
Ezután a fiatalembereknek el kellett menekülniük, nehogy a boszorkák széjjeltépjék őket. A menekülők a zsebükben mákot vittek, hogy menekülés közben elszórhassák. A boszorkányoknak a mákszemeket fel kellett szedegetniük, és így nem tudták elkapni a fiatalokat. A Luca székét aztán otthon tűzre vetették, a tűzben a sok kis fadarab sikoltozni kezdett, és ha csend volt karácsony hajnalán, még hallhatták a boszorkányok a fadarabok jajgatását is, mert ez a tűz a boszorkák végét jelentette.
Ezután a kulcslyukba fokhagymát kellett dugni, a kést a bal ajtófélfába vágni, a söprűt pedig keresztbe állítani, hogy minden rontástól védve legyenek.
A tyúkok termékenységének biztosítása a Luca-nap egyik legfontosabb eleme volt. A nők ekkor például nem dolgoztak, mert úgy tartották, hogy akkor nem tojnának a tyúkok.
A hangzatos nevű kotyolás hagyománya is ehhez kapcsolható. A fiúk (jellemzően 7–16 évesek) ilyenkor házról házra jártak, és szalmára, fára telepedtek a porták előtt, majd hangosan kántálni kezdtek vagy mondókákba fogtak.
A lakóknak érdemes volt megvendégelni, megajándékozni őket, mert ha ezt elmulasztották – amellett, hogy kockára tették a következő évi tojásáldást –, a fiúk valamilyen csínytevéssel később bosszút álltak rajtuk. A szalmát vagy fát, amelyen ültek, a gazda elrakta, hogy biztosan termékenyek maradjanak a tyúkjai.
Mindenki ismeri az egyik legelterjedtebb és még ma is élő népi játékot, a betlehemezést, amelynek során a fiúk, férfiak, gyerekek beöltözve, házról házra járva mutatták be Jézus születésének történetét.
A szereplők általában pásztoroknak öltöztek, de megjelenhettek az angyalok vagy Heródes király is. Házilag, fából és papírból készített jászlat is vittek magukkal, amelyben a Szent Család volt látható angyalok és állatok társaságában.
A csoport ilyenkor köszöntötte a háziakat, bekéredzkedett, előadta vagy felolvasta a születéstörténetet, illetve adományokat gyűjtött.
Ma is él a köztudatban, hogy nem szabad újév napján baromfit enni, mert az elkaparja a szerencsét, a hallal pedig elúszik, ellenben a disznóhús fogyasztása ajánlatos, mivel az meg „előtúrja”.
Régebben is előszeretettel ettek szemes terményeket ilyenkor, a kötelező lencsét szinte minden családban ma is fogyasztják január 1-jén.
Idén én biztosan vöröslencséből készítek Újévi ételt. Találtam is egy remek receptet hozzá, így az ünnepi túlevés után kedvezőbbnek látom vöröslencse krém elkészítését inkább.
- 25 dkg vöröslencse
- 2 fej hagyma
- 1 kanál kókuszzsír
- só
ELKÉSZÍTÉS:
- A hagymát megtisztítjuk, és apró kockákra vágjuk. A vöröslencsét folyóvíz alatt alaposan átmossuk.
- Egy edényben felhevítjük a kókuszzsírt, majd megdinszteljük rajta a hagymát. Amikor üveges, rádobjuk a vöröslencsét, elkeverjük, hozzáadunk 1-2 dl vizet, épp csak annyit, hogy ne égjen oda, és puhára pároljuk.
- Amikor puha a lencse, lehúzzuk az edényt a tűzhelyről, megvárjuk, míg langyosra hűl, egy botmixerrel lepürésítjük, ízlés szerint sózzuk, és ha teljesen kihűlt, egy csattos üvegbe vagy dobozba kanalazzuk, és felhasználásig hűtőben tároljuk.
Anno a kenyérszegés is fontos hagyomány volt, mert úgy vélték, így egész évben jut majd.
Újév napján semmit nem vittek ki a házból, abban a hitben, hogy akkor majd egész évben csak kifelé áramlanak a dolgok, még a szemetet is odabent hagyták, nehogy kidobják vele a szerencséjüket.
A mondás szerint amilyen az év első napja, olyan lesz az egész év. Így az sem mindegy, hogy mit cselekszünk január 1-én. Takarítani, mosni, szemetet kivinni nem szabad, mert ezek a házimunkák elvihetik a szerencsét.
Viszont legyen rend körülöttünk, mert a rendetlenség káoszt vonz.
A magam részéről igyekszem minél több népi hiedelmet betartani.
Boldog, Sikerekben és Egészségben Gazdag Új Évet kívánok Minden Kedves Olvasónak!